Rákóczi túrós

Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára Rákóczi túróst. Talán egyszer már csináltam, amikor még otthon laktam. Mivel a Zuram nem rajong érte, nem is készítettem eddig, viszont most maradt némi túró, amit jó lett volna sütibe tenni (hogy a kissé koncentrálódott, felhasználására váró jó kis hazai baracklekvárt már ne is említsem). Igyekeztem beleadni mindent, hogy azért ne nekem kelljen megenni majd az egész tepsi sütit. Sikerült is: „Hát…ez egész jó”. Lefordítom: ahhoz képest, hogy nem szeretem a túrós sütiket, ez nagyon finom, kérek még.

A recept alapja a Lajos-Hemző páros 99 Sütemény és tortából származik, némi módosítással.

Hozzávalók (4-5 személyre):

A tésztához:

120 g liszt

60 g vaj

30 g cukor

2 púpozott ek tejföl

só

2 kk sütőpor

½ citrom reszelt héja

A töltelékhez:

250 g áttört túró

40 g vaníliás gyümölcscukor

1 tojás sárgája

2 ek tejföl

25 g mazsola forró vízzel leforrázva

1 ek zsemlemorzsa

A tetejére:

1 tojás fehérje

1 ek gyümölcscukor

2-3 ek sárgabaracklekvár (én szitán áttörtem, hogy a rostok ne kerüljenek bele, és könnyebb legyen a túróra kenni)

A tésztához az összes hozzávalót késes robotgépbe tettem, és addig kevertem, amíg összeállt. Fóliába csomagoltam, és fél órára a hűtőbe tettem. Közben előmelegítettem a sütőt 180 °C-ra. Egy kisebb tepsit kivajaztam, beliszteztem.

Aztán a tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam, beletettem a tepsibe, megszurkáltam villával, és félig megsütöttem. Akkor jó, ha kicsi színt kap, de még nem kemény a teteje.

Amíg a tészta sült, kikevertem a tölteléket. Először a sárgáját habosra kevertem a cukorral, majd beletettem a túrót, és a többi hozzávalót.

A tésztát kivettem a sütőből, rászórtam a zsemlemorzsát, és egyenletesen rákentem a túrót. Visszatettem a sütőbe úgy 10 percre, de érdemes odafigyelni, nehogy kiszáradjon. Közben felvertem a tojásfehérjét, hozzáadtam a cukrot és fényes, kemény habbá vertem.

A tésztát kivettem a sütőből, megkentem a kicsit felhígított baracklekvárral, majd jött rá a hab és visszatettem a sütőbe, amíg kis színt kapott a tojáshab.

Kivettem a sütőből, a sütit a tepsiben hagytam kihűlni. Vizes késsel érdemes felszeletelni.

Ha jól dolgoztunk, kaptunk egy puha, omlós tésztát, krémes, édes túróval, amit a baracklekvár savanykássága ellensúlyoz. A tojáshab a tetején pedig igazán guszta látvány. Nem lesz hosszú életű.