Mandulás puffancs

Megint édes reggelis időszak köszöntött be. Főleg, hogy most már több energiára van szüksége az agyamnak is. Kicsit már untam a brióst, viszont szerettem volna valami jó kis töltött kelt tésztás „apró” sütit reggelikhez. Mivel már nincs annyi időm pepecselni, nem akartam bonyolítani. Keresgéltem, gondolkodtam, aztán ez lett belőle.

Hozzávalók 12-14 db-hoz:

50 g darált mandula

50 g teljes kiőrlésű liszt

400 g sima liszt

1 db tojás

15 g friss élesztő

4 ek gyümölcscukor

30 g olvasztott vaj

2 dl langyos tej

1 kk só

+1 db tojás a kenéshez

Először összekevertem a mandulát, liszteket, cukrot, sót. Az élesztőt elkevertem a langyos tejben, majd a vajjal, és a tojással együtt a liszthez kevertem. Összegyúrtam és langyos helyen duplájára kelesztettem. A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. A tésztát 12 egyforma részre osztottam, golyót formáltam belőlük és szilikon muffin formába tettem őket. Tetejüket megkentem a felvert tojással és 20 percig sütöttem. Újból megkentem tojással és még addig sütöttem, amíg szép színt kapott. Nagyjából 10 perc volt.

Lehet tölteni is, én most házi karamellt tettem a közepébe (1-1 teáskanállal mindegyikbe), de csokival vagy kakaókrémmel sem lehet rossz.

Miután kihűlt, pár darab kivételével a többséget betettem a mélyhűtőbe és reggelente mikróban kiolvasztottam egyet-egyet a kávéhoz. Egészen frissnek hatott.

Puha, mandulás csoda, a karamelltöltelékkel pedig eszméletlenül finom.

Rozmaringos szűzérme tormaszósszal

Kedves Agglegények! Szeretnék reflektálni a múltkori építő jellegű észrevételre, miszerint kevés a húsos, férfias, semmiből összeüthető étel. Szerintem ez pont ilyen. Vagy ha valamit mégis meg kell venni hozzá, a megmaradt hozzávalókat a későbbiekben is könnyen fel lehet használni. Nem kell hozzá sok dolog, időben sem sok, és energiában nem nagy befektetés. Amolyan Jamie féle 30 perces kaja.

Jamie főzőiskolájából adom most tovább ezt a receptet. Én már megtanultam :)

Viszont még mielőtt belevágnék, örömmel jelentem, hogy kata spájza mostantól a Gasztro blogok gyűjtőoldalon is megtalálható. Tessék ott is szétnézni.

Az étel eredetileg bélszínből készül. És nyitott is voltam a dologra, mert sok elkölteni való kajajegyünk van, mégis dobtam egy hátast, amikor a hentesnél megnéztem az árakat. Lemaradtam az 5000.-/kg-nál, most akciósan már 7000.-/kg-ért is lehet bélszínt kapni. Még szerencse. Gyors gondolkodás után arra jutottam, inkább szűzérmét fogok készíteni a recept alapján. (A maradék pénzből meg inkább veszek pár üveg finom cseh sört.)

Mivel szűzpecsenyét csak egyben árulnak, ami kb. fél kiló, ez 4 főre elegendő húsmennyiség. Én most annyira szépen mosolyoghattam, hogy csak nekem és csak most frissen szelték le az állatról.

Hozzávalók:

kb. ½ kg szűzpecsenye

pár ág rozmaring, (évelő, bírja a szárazságot, legénylakásban is eltartható és a férfias húsok amúgy is szeretik, 200 Ft-ért nagyobb szupermarketekben is kapható), de ha nincs 1-2 tk szárított rozmaring is jó

só, bors

1 nagy gerezd fokhagyma

A mártáshoz:

4 ek krémsajt

1 ek reszelt torma

só, bors, citromlé, olívaolaj ízlés szerint

A húst 1 cm vastag szeletekre vágtam, sóztam, borsoztam és megszórtam az apróra vágott rozmaringgal. Meglocsoltam olívaolajjal. A fokhagyma csücskét levágtam. A grillserpenyőt felforrósítottam és rátettem a hússzeleteket. Kicsit lenyomkodtam őket és egy percig sütöttem, azután megfordítottam és ugyanúgy ezt az oldalt is lenyomkodtam. Egy perc után visszafordítottam és megkentem őket a fokhagymával. Most már csak pár perc elteltével forgattam át és kentem meg őket. Összességében minden oldalt nagyjából 6-7 percig sütöttem.

Közben polip kezeimmel kikevertem a mártást is.

Főtt, rojtos sült krumplival és paradicsomsalátával ettük. Nagyon finom, puha, omlós, érdemes a hölgyeket is elkápráztatni vele :)

Pogácsa a falról

Nem, nem hanyagolom el a blogot, csak némi változás állt be az életemben. HTB-ből elfoglalt, dolgozó nővé változtam, ami igen nagy szervezést igényel, ha továbbra is ennyit akarok főzni. Most már átérzem, miért vesznek sokan félkész kaját, miért nem főznek. Francnak van kedve 8 óra munka meg egy óra utazás után még nekiállni főzni. Na majd meglátjuk. Szóval, ha ritkábban jelentkezem, az ezért van. De azért igyekszem felkutatni a gyorsan elkészíthető, de viszonylag normális kajákat.

És a pogácsa? Hát az úgy történt, hogy megint maradt egy adag krumplipüré és gondoltam, sütök belőle pogácsát, de olyan élesztős fajtát. Átlapoztam a szakirodalmat, de nem találtam ilyet. Kétségbeesésem fásult bámulásba fordult, amikor megakadt a szemem a konyhaasztallal szemben lévő receptes tablón. Ezen a „képen” kézzel írt receptek vannak, a Nagyim, Anyukám és az én receptjeim. És itt fedeztem fel, hogy Nagymamámnak van ott egy élesztős krumplis pogácsa receptje. Kicsit átalakítottam, szokás szerint egy kis teljes kiőrlésű liszttel, mangalica zsírral stb. A mennyiségeket fel lehet szorozni a krumpli vagy krumplipüré mennyiségének megfelelően.

Hozzávalók:

15 dkg főtt krumpli vagy krumplipüré

50 dkg liszt (abból 100 g teljes kiőrlésű)

10 dkg zsír (mangalica)

15 g friss élesztő

Kb. 150 ml tej

1 ek só

1 db tojás

reszelt sajt a tetejére

Az élesztőt elkevertem a tejben. Kimértem a lisztet, hozzáadtam a zsírt, krumplit, sót és a felvert tojás felét, majd az élesztős tejet. Összegyúrtam és hagytam 1 órát kelni. A sütőt előmelegítettem 180°C-ra, kiszaggattam a pogácsákat és tetejüket megkentem a maradék felvert tojással, megszórtam sajttal. Nagyjából fél óra alatt aranybarnára sütöttem.

Jól fogy, de ha mégis maradna pár darab, az sem szárad ki olyan gyorsan. De kár tartogatni…

Rozmaringos szilvás máj

Szeretem nézni, ahogy a szilva színe sülés közben átváltozik, kékből vörösbe, halvány sárgából mély sárgába. Szeretem, amikor a szilva sülés közben átveszi a rozmaring zamatát. Szeretem a máj, a húsok találkozását a gyümölcsökkel. Így jött az ihlet.

Igazából a rozmaringos szilvára vagyok rákattanva, úgyhogy felőlem szilvalekvár is lehetne, de azért ez a májas téma is igen hálás ezért a kombinációért.

Elég gyorsan elkészül, amennyi idő alatt megsül a máj, a gyümölcs is megpuhul.

Hozzávalók 2 főre:

30 dkg pecsenyemáj

10-12 db szilva

kb. 1 ek kacsazsír

só, bors

1 ág rozmaring

A májat megtisztítottam, lemostam, szárazra töröltem. Aki biztosra akar menni, vágja félbe vízszintesen, ezek a szeletek már biztosan át fognak sülni.

A szilvát megmostam, kimagoztam, kettévágtam. A rozmaringot 4 részre vágtam.

Egy serpenyőben felforrósítottam a kacsazsírt, majd rátettem a májat, a felső felét picit sóztam, borsoztam, majd körberaktam a szilvákkal, rozmaringgal. Lassú tűzön sütöttem nagyjából 10 percig, de ez az idő a májtól függ. (Tudom, hogy a májat hirtelen kell sütni, de ekkora darabnál nem kockáztattam, hogy a külseje cipőtalp, a belseje meg véres legyen.) Aztán megfordítottam a májakat is, szilvákat is és a májak felső felét megint kicsit sóztam, borsoztam.

Akkor jó, ha a belseje már nem véres, de még omlós, szaftos.

Ropogós köretnek főtt-sült krumpli a legjobb hozzá, de akik a kevésbé kontrasztos, omlós vonalon maradnának, a krumplipürét ajánlom. Gyors, egyszerű, mégsem hétköznapi.

Bárányfelhőleves

Gyermekkorom definíciója szerint bárányfelhőlevesnek nevezünk minden olyan levest, amiben grízgaluska úszik. Eredetét tekintve a porlevesek csoportjába tartozott. Rengeteget kempingeztünk gyerekkoromban és javarészt konzerveken és zacskós levesen éltünk, amit borzasztóan szerettem. Mindközül legjobban a grízgombóc leves csúszott. Sajnos otthon sosem próbáltuk meg rekonstruálni ezt a remek levesbetétet (vagy nem voltunk elég kitartóak).

A tegnapi esküvői lakoma után nagyjából ma délutánra éheztem meg először, és akkor is inkább egy jó kis levesre vágytam. A mélyhűtőből kiolvasztottam egy húslevesnek vélt csomagot. Főztem volna hozzá a jó kis házi cérnametéltet, de nem főztem, mert megették a molyok. Semmi más nem kellett nekik a szekrényből, csak a házi tészta. Azért ezt megtiszteltetésnek veszem. Akkor támadt az a remek ötlete a Zuramnak, hogy csináljak hozzá grízgaluskát. Telefonos segítséggel elkértük a receptet, és második próbálkozásra már el is értük a kívánt minőséget. Ehhez kell majd az évek meg a rutin. Húsz év múlva már bekötött szemmel is menni fog…

A recept Erzsi nénitől származik, ezúton is nagyon hálás vagyok érte :)

Hozzávalók:

1 db tojás

3-3 és ½ ek búzadara, ez a tojás méretétől függ

A tojást és a grízt habverővel összekevertem (palacsintatésztánál sűrűbb kell legyen, de azért folyékony) és 20 percig állni hagytam. Addigra a gríz megszívta magát. Kiskanállal felhőket szaggattam a forró levesbe és fedő alatt lassú tűzön megfőztem. Az első kísérletnél feláldoztam egy leveskockát, abból főztem levest és abba szaggattam az akkor még nem jól eltalált állagú galuskákat. A második már tökéletes lett. Nem esett szét, nem lett kemény, olyan lett, amilyennek lennie kell. Igazi, otthon készült bárányfelhőlevesbe való.