2011. május 31., kedd

Kovászos uborka

Hát az elmúlt hétvége igen mozgalmasra és stresszesre sikerült (most jött a hír, hogy teljesen fölöslegesen). Azon kívül, hogy nem pihentem, a konyhám közelébe sem jutottam. Pedig rákészültem a szombatra. Voltam piacon, beszereztem sok friss, ropogós zöldséget, de azok szomorúan pihentek a hűtőben. Hogy valamicskét azért javítsak a helyzeten szombat este elmentem egy barátnőmhöz, hogy segítsek neki kicsit a másnapi nosztalgia partira a sütésben. A pirog isteni jó lett, a nyárias sütiről nem is beszélve. Hívtam vendég posztolni :)
Szóval végigrohangáltam a szombatot, kicsit megpihentem a szüleimnél, ahol döbbentem tapasztaltam, hogy tényleg itt a nyár. Van kovászos uborka. Elrepült a május.
Nagyon szeretem a kovászos uborkát. Nagy melegben pláne jól esik ez a kis hideg, savanyú csemege.
Tavaly álltam neki először a sajátomnak. A szüleim igen magasra tették a lécet kovászos uborkailag. Receptjük nincs, csak érzéssel készítik. Én ezt köztudottan nem vagyok képes kivitelezni, mert nekem recept kell. Van egy jó kis befőzős könyvem (33 Befőzés lépésről lépésre), abban van kovászos uborka recept. A fokhagymát kihagytam, mert nekem nem illik bele. Nagyon egyszerű, víz, só, kapor, kenyér.
Hozzávalók:
75 dkg kisebb uborka
1 csomag kapor
2 l víz
4 csapott ek só
1 szelet kenyér
nagy befőttesüveg (én egy 5 l-esbe tettem, hogy kényelmesen elférjenek, de szerintem egy 3 l-esben is elférnek)
Az uborkákat nagyjából negyed órát áztattam vízben, majd folyó víz alatt körömkefével megmostam. Megmostam a kaprot is. A vizet a sóval feltettem melegedni a tűzre. A kapor egyik felét az üveg aljára tettem. Az uborkákat félbe bevágtam, nem teljesen végig, majd merőlegesen rá megint ugyanígy, csak az ellenkező irányból. Gyakorlatilag majdnem négybe vágtam, a végeken viszont csak olyan, mintha felezve lenne. Az uborkákat a kaporra dobáltam, a végén rátettem a kapor másik felét és a szelet kenyeret. Ráöntöttem a meleg, sós vizet és tányérral lefedve kitettem a napos ablakba.
Néha érdemes forgatni, hogy mindenhol egyformán érjen. Három-négy nap alatt (időjárástól függően) beérik. Utána érdemes áttenni kisebb üvegekbe és az átszűrt levet ráönteni. Hűtőben egy hétig bírja így. Már ha megéri :)
Szóval aki még nem próbálta, de szereti, az álljon neki mert egyszerű. Ez csak egy változat, úgyis mindenki máshogy szereti, ki kell tapasztalni.
Nektek érik már a kovászos uborka az ablakban?

2011. május 28., szombat

Calzone, a hordozható pizza

A calzone gyakorlatilag félbehajtott pizza, ami könnyebben szállítható, mint a kiterített változat. Hidegen, melegen egyaránt jó. Ez is olyan dobáljuk bele a tegnapi vacsoramaradékot kaja.
Már régóta szemeztem Jamie Természetesen c. könyvében ezzel a recepttel, mert nem kellenek hozzá bonyolult dolgok. És ettől nagyszerű. Ez a változat egy spenótos gombás verzió, amihez én még tettem egy kis sonkát, hogy legyen benne hús is. Természetesen nem maradhat el a töltelékből a paradicsomszósz és a sajt sem, hiszen ez alapjában véve egy pizza.
A tésztája más fajta, mint amit én szoktam csinálni, de ez is finom. A szósz konzervből készült, első learatott saját termésű bazsalikomlevelekkel. De ennek ellenére meglepően finom. Biztos a bazsalikom miatt :) Majd egy későbbi bejegyzést azért fogok rá szánni.
Nem annyira macerás, mint gondoltam, kicsit óvatosabban kell bánni a tésztával. Az adag 4 db emberes méretű calzone-ra elegendő.
Hozzávalók a tésztához:
(A tészta kétféleképpen is készülhet, én most az első változatot készítettem. Legközelebb a másikkal fogom kipróbálni.)
100 g teljes kiőrlésű bio liszt
400 g rétesliszt
1 ek só
1 ek cukor
2 ek olívaolaj
325 ml víz
7 g porélesztő
A lisztet tálba szitáltam, a többi hozzávalót pedig külön kevertem össze. Kicsit hagytam állni (kb. 5 perc), aztán a lisztkupac közepébe fúrt mélyedésbe öntöttem. Középről kezdtem a keverést, majd a széléről folyamatosan kevertem bele a lisztet, amíg a folyadék fel nem vette az összeset. A tésztát addig gyúrtam, amíg sima felszíne lett. Lisztezett tálba tettem, tetejét is beliszteztem, és nedves konyharuhával letakarva 1 órát hagytam pihenni. Közben elkészítettem a tölteléket.
Hozzávalók a töltelékhez:
250 g vegyes gomba, én csak csiperkéből csináltam
olívaolaj
1 gerezd fokhagyma
2 szál kakukkfű levelei
25 g vaj
só, bors
100 ml paradicsomszósz
150 g spenót, megmosva, leszárítva
4 szelet sonka
125 g mozzarella
A gombát megpucoltam és szeletekre vágtam. Az olívaolajat felforrósítottam, és megpirítottam rajta a gombát. Majd hozzáadtam a fokhagymát és a kakukkfüvet. Addig pirítottam, amíg a gomba megpuhult, és kicsit illatozni kezdett. Hozzáadtam a vajat és sóztam, borsoztam. Aztán beleöntöttem a paradicsomszószt is és pár percig főztem, majd hozzáadtam a spenótot is. Addig főztem, amíg elpárolgott a leve.
A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra.
Amikor a tészta megkelt, lisztezett deszkán átgyúrtam, és négy egyenlő részre osztottam. A gombócokat nagyjából 25 cm átmérőjűre nyújtottam. Mindegyik közepébe fektettem egy szelet sonkát, és rákentem a töltelék ¼-ét. De csak a szélétől 2-3 cm-re, hogy aztán félbe tudjam hajtani. Végül rádobtam a felszeletelt sajtot. Félbehajtottam, összenyomkodtam a széleit és csavartam rajta egyet, hogy biztosan bent maradjon a töltelék. A batyukat óvatosan sütőfóliával bélelt tepsire tettem és betettem a sütőbe. Addig sütöttem, amíg szép színt kaptak. Amikor kivettem, rácson hagytam hűlni őket.
Nagyon finom lett, pont jó a tészta és a töltelék aránya, és a tészta sem ázott el a tölteléktől. Bár még csak melegen ettük, hidegen sem lehet rossz. Érdemes kipróbálni. Valami öntet, mártogatós és saláta is elférne mellé.
Ettetek már calzone-t?

2011. május 25., szerda

Zöld tészta


Van már rendes spenót. Vettem egy adagot, de végül nem sikerült arra felhasználnom, amire akartam, így került bele a házi tésztába. Jamie receptje szerint szoktam csinálni a sima tésztát, itt olvasható.
Azon felül, hogy szerintem nagyon jó színe van, még egészséges is. A spenót jó, mert zöld, sok benne a klorofill, és sok benne a vas. Nem tudom, miért gondolják, hogy a gyerekek eleve utálják a spenótot. Szerintem csak finoman kell elkészíteni nekik. Persze könnyen beszélek, mert nincs porontyom, viszont én úgy emlékszem szerettem. Ellentétben a sóskával. Azt csak nyersen.
Szóval kezd kinyílni a világ. Szép lassan leesik, hogy egyszerű alapanyagokat milyen jól lehet variálni, egymásba építeni. A spenótos tészta mindig is piszkálta a fantáziámat. Pofátlanul nagy összegeket kérnek el érte a boltban, pedig ugyanannyira jön ki kilója most, mint a simának. Az íze, pedig nagyon jó. Erős az illata. Elkészítéséhez nagyjából 10 perccel kell több idő, mint a simához.
Én most egy teljes adagot csináltam, és megszárítottam a maradékot. Ilyen szép kis csigákban.
Hozzávalók:
100 g teljes kiőrlésű liszt
400 g rétesliszt
300 g nyers, tisztított spenót
3 db tojás
A sót nem véletlenül hagytam ki. Nem kell bele, csak a főzővízbe.
Először a spenótot 2 percre forró vízbe dobtam, onnan kivéve hideg vízbe tettem. Aztán kinyomkodtam és konyharuhára tettem, a gombócokat kilapogattam és becsavartam a ruhába, hogy kicsit száradjanak. Utána apróra vágtam.
A lisztet kimértem, majd a közepébe fúrt mélyedésbe beleütöttem a tojásokat. Középről a széle felé haladva villával összekevertem és beletettem a spenótot. Majd két kézzel kezdtem el gyúrni. Addig gyúrtam, amíg sima selymes lett a felszíne. Folpackba csomagoltam és hagytam egy órát pihenni a hűtőben.
Mikor kipihente magát, félbe vágtam és részletekben kinyújtottam tésztanyújtón. Közben éreztem rá a technikára. Többször kell hajtogatni a tésztadarabot és újra meg újra áttekerni a gépen, amíg szép szabályos szélű nem lesz. Ekkorra a spenót is homogénebb lesz benne. A kinyújtott darabokat nagyjából 2 cm széles csíkokra vágtam.
A friss fogyasztásra szánt darabokat forró, sós vízben kifőztem, nagyjából 2-3 perc alatt. (Ahány dkg tészta, annyi dl víz és annyi gramm só. Pl. 15 dkg tésztához másfél liter víz és 15 g só.) A maradékot konyharuhával letakart széktámlán szárítottam, majd amikor már megszikkadt annyira, hogy nem ragadt össze, feltekertem őket és így szárítottam tovább.
Nem bonyolítottuk a felhasználást sem, bacon kockák és reszelt sajt. Nagyon finom.
Ismét megjegyzem, hogy érdemes kipróbálni a házi tésztagyártást és kölcsönkérni egy tésztanyújtót. Én nagyon szeretem készíteni :)
Ettetek már zöld tésztát?

2011. május 24., kedd

Légies csokitorta


Nem szeretem a csokitortát. A klasszikus vajas krémestől messzire szaladok. Viszont a Zuram csokifüggő és születésnapja volt. Mindebből csokitorta következik. Neki mindegy, milyen a krém, csak finom legyen, sok csokival. Nekem viszont nem. (Lehet, hogy magamnak sütöttem igazából?)
Tegnap elég sűrű napom volt, ezért a torta hozzávalóit már jó előre kitaláltam és beszereztem. A tegnapi napot csak úgy hívnám „ma fel sem kellett volna kelni” nap. Mint a filmekben, amik annyira kínosak, hogy már oda sem merünk nézni, annyira sajnáljuk a főszereplőt, akinek semmi nem jön össze. Egy korábbi bejegyzésben már írtam, hogy ilyen és ehhez hasonló lelkülettel nem illik nekiállni sütni vagy főzni, mert csúnya vége lesz. Így is lett. Aztán kisírt szemekkel lebattyogtam a boltba egy újabb adag tejszínért és csokiért. De mivel ez egy amerikai típusú történet, hepiend lett a vége. Megérte a fáradozást és hisztériát. Bár az ember nem szívesen kap egy hisztis nőt csokitorta nélkül a születésnapjára.
Szóval a torta nagyon finom, könnyed, csokis, krémes. De azért még fejlesztésre szorul.
Igazából csak a krémet rontottam el, de ez pont elég hiányossá teszi a tortát. Így a csokifagyi nyersen lett a krém, mert azt eddig még soha nem rontottam el (kopp-kopp). És még mindig nem értem, hogy miért nem sikerült még soha felvernem a tejszínhabot. Van már 15 éve, hogy próbálkozom, mégsem sikerül. Viszont vajat köpülni már nagyon jól tudok :)
Hozzávalók egy 18 cm-es tortához:
A mogyorós réteghez (eredetileg nugátkrémnek indult, csak nem volt türelmem pürésíteni):
5 dkg mókusmogyoró
5 dkg barna nádcukor
½ tábla csoki
nagyjából 5 dkg vaj
A tésztához:
4 tojás különválasztva
3 ek gyümölcscukor
1 tábla étcsoki
2 ek liszt
18 cm-es kivajazott, kilisztezett tortaforma
A krémhez:
1 tubus sűrített tej
½ tábla tejcsoki
2 dl habtejszín
2 ek kakaópor
Előző este elkészítettem a mogyorós részt. A mogyorókat egy tepsiben betettem a forró sütőbe, nagyjából 5 percre, hogy a héja könnyen leperegjen. Amikor kivettem a tepsiből, ledörzsöltem róla a héját. Amelyikről nem jön le, azt hagytam is, mert avas volt. Aztán serpenyőben megpirítottam őket és nagyjából összevágtam. Közben a cukrot takaréklángon felolvasztottam, majd amikor felolvadt, beletettem a mogyorót, összekevertem és egy sütőfóliára öntöttem. Hagytam megszilárdulni. Vigyázni kell vele, mert amíg folyik, iszonyú forró. Amikor teljesen kihűlt, késes robotgépbe tettem és finomra aprítottam. Közben felolvasztottam a csokit és a vajat, majd belekevertem a mogyorót.
Másnap a tésztához a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. A tojássárgákat a cukorral robotgépbe tettem, és 10 percig kevertettem vele. Közben kimértem a lisztet és lereszeltem a csokit. Szerintem legközelebb inkább felolvasztom majd, mert így kicsit mákos tészta jellegű lett. A tojások fehérjét pici sóval kemény habbá vertem. A habot 3 részletben a tojássárgás krémbe forgattam, majd beletettem a csokit, végül óvatosan belekevertem a lisztet is. A tésztát az előkészített formába öntöttem. Nagyjából 20 percig sütöttem. Amikor elkészült, kikapcsoltam a sütőt, kicsit hagytam hűlni a sütőben, kitámasztott sütőajtónál, hogy ne hirtelen távozzon belőle a gőz. Aztán kivettem a sütőből és a formából, és rácsra tettem. Amikor kihűlt nagy késsel óvatosan kettévágtam. Így hagytam, amíg megcsináltam a krémet.
A tejszín dobozának tetejét levágtam és negyed órára mélyhűtőbe tettem.
A sűrített tejet és tejszínt a robotgép maximális fokozatán kevertem kb. 5 percig, közben felolvasztottam a csokit és hagytam hűlni. Majd az 5 perc leteltével a tejszínhez adtam, és tovább kevertem, közben a kakaót is beleszórtam. Összesen az egészet kb 6 percig.
A torta alsó rétegét óvatosan befedtem a mogyorós massza felével, majd megkentem a krém 2/3-ával. Rátettem a másik tortalapot és az egészet bevontam a maradék tejszínes krémmel. A tetejét megszórtam a mogyorós massza maradékával.
Hűtőben pihentettem, amíg a krém megszilárdult. Igazából másnap reggelre lett igazán jó. De azért este is megettünk egy jó adagot.
Finom, könnyed, a tetején ropogós.
Érdemes kipróbálni így is, hogy a recept fejlesztés alatt.
Ezt a csokitortát nagyon szeretem...

2011. május 21., szombat

Barátkozás a rebarbarával, rebarbarás sütemény


Ez évben elhatároztam, hogy bekísérem a rebarbarát a konyhámba. Eddig egyszer ettem életemben, Dániában a családnál, ahol laktam. Anyuka nagyon finom süteményt sütött belőle. Sajnos nem volt nagy sütievő nép, úgyhogy amikor mindenki evett egy-egy kockát, eltették. Nem gondolták, hogy mi magyarok másképp gondolkodunk a süteményevésről, pláne, ha háziról van szó. Persze ebből nem kell messzemenő következtetéseket levonni, de legközelebb inkább viszek magammal tartalékot :).
Na de vissza a rebarbarához. Van már pár receptem különféle süteményekre, lekvárra, kompótra vagy csajos szeszes italra, úgyhogy tényleg ideje már, hogy közelebbről is megismerjem. Csak egy gondom van, a beszerzés. Nem nagyon van időm utánajárni, úgyhogy csak akkor tudok venni, amikor van a Lehel csarnokban. Múlt héten pár csoffadt darabot láttam és csak egy helyen, abból inkább nem vettem. Tegnap viszont találtam egy másik helyen szép darabokat. Biztosan drágán árulták, mert csak azon az egy helyen volt, de nem bántam. Muszáj volt megvenni. Majd ha egyszer lesz kertem…
Láttam Jamie-nél is morzsás sütit, felfújtat, de inkább valami elegánsabb darabra gondoltam. Végül Nigella egyik receptje mellett döntöttem.
Ez a sütemény nagyon könnyed. Kevés zsíradékkal készül, helyette joghurt kerül bele. Két féle liszt van benne. A kukoricaliszt abban segít, hogy a rebarbara levét felszívja. Teához, kávéhoz, pudinggal vagy fagyival, mascarpone-krémmel.
Hozzávalók:
350 g rebarbara (tisztítatlanul)
100 g + 2 ek gyümölcscukor
75 g finomliszt
½ tk szódabikarbóna
½ tk őrölt fahéj
75 g kukoricaliszt
1 tojás
vaníliapor
60 g vaj
150 g natúr joghurt
18 cm-es tortaforma
A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra, a tortaformát kivajaztam és beliszteztem. Alumíniumforma lévén a savas rebarbara itt-ott megoldotta, úgyhogy legközelebb inkább sütőpapír fogok használni. Szerintem a többi formának sem tesz jót ez a savasság.
A rebarbarákat megmostam, lehúztam a külső réteget. Könnyű volt pucolni. Aztán fél cm vastag szeletekre vágtam. Beszórtam 100 g gyümölcscukorral és hagytam állni, amíg összekevertem a tésztát.
A liszteket, szódabikarbónát, sót és fahéjat összekevertem. A tojást egy külön tálkában villával felvertem és összekevertem a vaníliaporral. Egy harmadik tálban a vajat kikevertem a maradék 2 evőkanál gyümölcscukorral. Beletettem a toját és alaposan kikevertem. Majd a joghurttal váltakozva a lisztes keveréket is apránként beledolgoztam. Nem kell túlkeverni, csak épp addig, amíg összeáll egynemű masszává. Végül belekevertem a rebarbarát a levével együtt.
Nagyjából 45 percig sütöttem hústű próbáig. A formában hagytam kihűlni, amit egy rácsra tettem.
Egyszerű, könnyed és nem utolsó sorban szép színes süti lett belőle. A fahéj jól elvolt a savanykás rebarbarával. Szerintem csinálok még hozzá egy kis friss eperlekvárt. Reményeim szerint teszek majd el kompótot, úgyhogy télen is süthetek majd ilyen sütit.
Kóstoljátok meg, ha még nem ettetek rebarbarát!

2011. május 20., péntek

Töltött karalábé, láb a karé

Még sosem ettem, nálunk otthon a szüleim sosem főztek. Nem is hiányzott. Csak ismerősöknél hallottam, hogy szoktak készíteni. Mégsem láttam soha, hogy valaki ette volna. Pedig a karalábét minden formában szeretem, ami a levesen kívül leginkább a nyersen ropogtatást jelenti. Bár nem voltunk mindig ilyen jóban. Régen nem szerettem a zöldségeket főzve. Utáltam az állagát. De mint tudjuk, öregszem…
Ez egy nem túl macerás étek. A karalábék belsejét ki kell szedni. Mivel nincs karalábébelső kiszedő kézikészülékem, több módszerrel is próbálkoztam. Lehet, hogy ezek már egy erősebb, idősebb darabnál nem váltak volna be. Szóval használtam kiskanalat, és ismét nagyon jó hasznát vettem az Új-Zélandról kapott kiwi hámozó és kanál egyben valaminek. Műanyag létére nagyon erős. Persze közben nagyon imádkoztam, hogy el ne törjön. Nem tudom, mikor jár arra legközelebb ismerősöm. Szóval vájárkodás után töltés. A töltelék sem túl flancos. A húst csak össze kell keverni a többi belevalóval és úgy ahogy van, mehet a karalábékba. Aztán a fazékba, zöldség alaplében úszni és párolódni.
Az eredeti recepten annyit változtattam, hogy alaplében pároltam a karalábékat és a külön elkészített belsejét minél kevesebb adalékkal főztem össze. A zsengébb leveleket sem hagytam veszni. Egy részüket a szószba főztem bele, másik felébe a maradék tölteléket tekertem. Jó döntés volt. Én (végzettségemből fakadóan) nagyon szimpatizálok az együnk meg mindent a növényről, ami csak finom mozgalommal (lásd virágok, borsó hajtás, céklalevél stb.)
Hozzávalók 2 személyre:
2 db zsenge, nagyobbacska karalábé zöldjével együtt
20 dkg darált csirkehús
zsemlemorzsa
1 db tojás
só, bors
0,5 l zöldségalaplé
2 ek vaj
pici cukor
1 ek liszt
A karalábékat meghámoztam, belsejüket kivájtam, hogy 1 cm vastag fala azért maradjon, belülről picit besóztam. A húst összekevertem a tojással és annyi zsemlemorzsával, amitől már nem folyt szét. Sóztam, borsoztam. A karalábékat megtöltöttem, a kimaradt tölteléket a levelekbe csomagoltam és mindet betettem egy lábosba. Felöntöttem az alaplével és megsóztam egy kicsit. Fedő alatt, lassú tűzön hagytam puhára párolódni. Miután megfőtt, a kivájt részeket megfuttattam vajon, és az apróra vágott pár darab levelet is mellé dobtam. Kicsit hagytam párolódni, majd megszórtam a liszttel és felöntöttem a karalábé főzőlevének egy részével. Lassú tűzön megfőztem, hogy a liszt ne maradjon nyers, pici cukrot tettem bele. Közben pótolgattam az elfőtt levet. Végül összeturmixoltam, és annyi lével öntöttem fel, hogy nem túl folyós szósz állagú legyen. A karalábékat, töltött leveleket tányérra szedtem és nyakon öntöttem a szósszal.
Nem csalódtam a karalábéban. Nagyon ízlett. Az alaplé nagyon feldobta. Nem is tudom, milyen köret illett volna hozzá, úgyhogy csak úgy magában ettük. A levélbe csomagolt változat is finom volt. A levél levél-ízű volt, egy kis karalábés beütéssel. Lassan szezon, biztosan kerül még az asztalra töltött karalábé.
Ti sem szoktatok töltött karalábét főzni?

2011. május 18., szerda

Bécsi sajtsaláta

Már megint hajtás, úgyhogy most csak egy röviddel, gyorssal jelentkezem. Remélem, jövő héten már visszaáll minden a régi kerékvágásba. Szerencsére múlt héten készültem alapanyagokkal, úgyhogy éhen nem haltunk, csak írni nincs már energiám esténként. De ígérem, bepótolom.
Ezt a receptet Orsinál (Csibe a konyhában) láttam, persze kicsit változtattam rajta, de az eredeti is finom lehet. Mikor kezembe akadt pár csomag retek, és a hűtőben pihenő jóleszazmégvalamire Frischkäse, eszembe jutott ez a régebben kijegyzetelt recept. Learattam hozzá a csenevész snidling ültetvényemet is.
Ez a Frischkäse sajtkrém néven fut, mascarponéra hasonlít. Azért szimpatikus, mert nincs benne fölösleges adalékanyag, mint a többi sajtkrémben.
Ez a kaja retekszezonra kíváló. Gyors és tartalmas.
Hozzávalók:
3 db retek nagyjukú reszelőn lereszelve
100 g Frischkäse (Spar-ban kapható)
30 g reszelt sajt
2-3 ek tejföl
½ kk mustár
1 ek olívaolaj
1 db kicsi ecetes uborka apróra vágva
½ marék snidling apróra vágva
½ tk kapor apróra vágva
1 tk citromlé
só, bors
A hozzávalókat összekevertem. (Hú ez tényleg rövid lett :)
Valamit most másképp csináltam a kenyérsütésnél. Még nem jöttem rá mi volt az. A teteje nagyon szépen berepedezett, az íze sem volt mindennapi. Ezzel a friss, ropogós kenyérkével fogyott el a saláta. Mindenkinek ajánlom, most van szezonja.

2011. május 16., hétfő

Búzacsírás korpás zsemle


Hát az úgy volt, hogy találtam egy nagy zacskó búzacsírát a spájzban. Anno télen még azért vettem, mert rám tört az egészséges táplálkozási láz és azt terveztem, hogy minden nap, joghurtba keverve elfogyasztok belőle egy evőkanálnyit. Mint látszik, nem igazán sikerült abszolválnom. Így most riadt felhasználásba kezdtem.
Első gondolatom a kenyérbesütés volt. Az alap kenyerem jó kiindulás volt. És ha már egészséges kenyérféle, akkor raktam bele egy kis búzakorpát is.
Hozzávalók 10 darab zsömléhez:
100 g teljes kiőrlésű liszt
200 g finomliszt
200 g rétesliszt
70 g búzacsíra
2 ek bio búzakorpa
1 ek só
15 g friss élesztő
300 ml langyos víz
2 tk cukor
pár ek búzakorpa a forgatáshoz
Az élesztőt felfuttattam 1 dl langyos, cukros vízben. Majd hozzákevertem a csírával, korpával és sóval elkevert liszthez. Hozzáöntöttem a maradék vizet és összegyúrtam. Kelesztő tálba tettem és duplájára kelesztettem. Amikor megkelt, megint összegyúrtam, majd 10 egyenlő részre osztottam. A tésztákat gombóccá formáltam és meghempergettem a korpában. Sütőfóliával bélelt sütőlapra tettem őket. Tetejüket éles késsel keresztirányban bevagdostam és megint hagytam, hogy a duplájukra keljenek. Közben a sütőt előmelegítettem 190 °C-ra. A megkelt zsömléket kisütöttem.
Kissé édeskés, hűdenagyon egészséges kis kenyérféle. Persze még jobb lenne, ha csak teljes kiőrlésű lisztből készülne. De azért így sem vészes.
Inkább lekvárral, mint szalonnával…

2011. május 15., vasárnap

Spárga karajon


Végre spárgaszezon. Nem is olyan régóta került az étlapra. Ezt a növényt is tervezem sokféleképpen kipróbálni, amíg tart a szezonja. Idei felfedezésem a spárgával kapcsolatban, hogy mennyire jól összeillenek a tojással. Így történt, hogy a spárgák egy szelet karajon, hollandi mártással nyakon öntve kerültek a partygrillbe.
A jó öreg partygrill. Biztos mindenkinek volt a háztartásában. Nekem sikerült egyet zsákmányolni, amikor elköltöztem otthonról. Nagyon jó befektetés. Majdnem minden nap használjuk.
Ez egy kicsit pancsos recept, mert mindent külön elő kell készíteni hozzá. Kisütni a húst, megfőzni a mártást és előfőzni a spárgát. De ha megy egyszerre a hozzávalók előkészítése (plusz a köret) akkor elég gyorsan megvan. Én nem voltam túl fitt, úgyhogy inkább egymás után készítettem el a hozzávalókat. Hollandi mártást még sosem csináltam, elsőre nem is sikerült. De nem adtam fel. Másodszorra már jó lett. Nem elrettentésnek szántam.
Hozzávalók 4 személyre:
½ kg karaj
grill fűszerkeverék
olívaolaj
200 g fehér spárga
reszelt sajt
Hozzávalók a mártáshoz:
2 db tojássárgája
13 dkg vaj
bors
citromlé
A húst szeletekre vágtam, kicsit kiklopfoltam, majd sóztam és beszórtam a grillfűszerrel. Végül bedörzsöltem egy kis olívaolajjal és egymásra rakva pihentettem őket a sütésig.
A spárgát akkorára vágtam, amekkorák a karajszeletek hosszában. Három percre forró vízbe dobtam, majd leszűrtem.
Végül elkészítettem a mártást. A vajat felolvasztottam és hagytam kicsit hűlni. Vízfürdőhöz vizet forraltam. A tojássárgákat egy teáskanál vízzel kikevertem, a kikapcsolt gőzfürdőre tettem, majd először cseppenként, aztán bátrabban, nagyon vékony sugárban öntöttem a tojáshoz, közben folyamatosan kevertem. A gyengén forró vízfürdő azért kell, hogy a tojás ne maradjon nyers, de ne is ugorjon össze rántottává. Első körben rántottát csináltam belőle, mert túl forró volt a vízfürdő. Második nekifutásra már kikapcsoltam a gázt alatta, így már nem sült oda a tojás a tál falára. Amikor az összes vajat hozzáadtam, sóztam, borsoztam és citromlével ízesítettem.
A hússzeleteket forró grillserpenyőben sütöttem ki.
Egy szelet húst befedtem egy adag spárgával, tettem rá egy adag hollandi szószt és megszórtam reszelt sajttal.
A húsokat partygrill szerkezetben kisütöttem, amíg a sajt szép színt kapott.
Ha elő tudunk készülni, lehet akár egy gyors étel is. A spárga és a tojásos mártás nagyon jól elvannak együtt, a karaj csak hordozó felület. (Az eredeti recept amúgy besamel mártást ír hozzá.) Érdemes kipróbálni.
Szeretitek a spárgát?

2011. május 14., szombat

Sajtos rúd, leveles tészta házilag, receptteszt II.

A leveles tészta újabb változata, amit kipróbáltam. Szokás szerint az Ínyesmester lapjairól. Ez most a vajas leveles pogácsa tésztája. Szerintem ez a változat inkább sós sütemények/ételek alapja. Hasonló az előző, sima leveles tésztához, csak ebben nincs tojás.
Én most sajtos rudat készítettem belőle. Sör mellé terveztem.
Klasszikus meghatározás szerint kissé időigényes. Az elkészítése szerintem nem nehéz. Bár nekem most meggyűlt vele a bajom. Néha belegondolok, vajon hogyan fedezték fel a rétestésztát vagy pl ezt a vajas tésztát. Ahányszor készítem, mindig elámulok a zseniálisságán.
A működési elve az, hogy a hosszadalmas nyújtás és hajtogatás során a tésztarétegek közé kerül a vajas réteg, ami a sütés alatt felhabzik és feltolja a felette levő tésztaréteget. Nagyon látványos. Igencsak el tudok benne merülni a sütőajtó előtt.
A recept alapja, hogy egyenlő mennyiségű liszt és vaj kell hozzá.
Hozzávalók nagyjából nyolc rúdhoz:
200 g vaj
200 g liszt
1 dl víz
1 tk só
Tojás a kenéshez és reszelt sajt a tetejére.
A vajból 170 g-ot 30 g liszthez adtam, és összekevertem. Vettem egy nagydarab alufóliát, gondolatban félbehajtottam és az egyik felére tettem a vajas keveréket. Aztán ráhajtottam a fólia másik felét és nagyjából fél cm vastagra, négyszögletesre nyújtottam. Betettem a mélyhűtőbe negyed órára.
Közben 170 g liszthez adtam 30 g vajat, a vizet és a sót. Jól összegyúrtam, majd betettem a hűtőbe pihenni.
Amikor a vaj lehűlt, kivettem a tésztát is és a tésztát akkorára nyújtottam, hogy a kocka vajra majd minden oldalról rá lehessen hajtani.
Közepébe tettem a vajat és mind a négy oldalról ráhajtottam a tésztát, hogy teljesen befedje.
Másodszorra nagyobbra nyújtottam, nagyjából négyzet alakúra.
Gondolatban 3 részre osztottam, először az egyik oldalt hajtottam középre, majd rá a másik oldalt.
Visszacsomagoltam az alufóliába és 20 percet pihentettem a hűtőben.
Az utolsó nyújtás-hajtogatás-pihentetés fázist még háromszor megismételtem.
A sütőt előmelegítettem 260 °C-ra és egy tepsit kibéleltem sütőfóliával.
A tésztát még utoljára fél cm vastagra nyújtottam.
Tetejét megkentem a felvert tojással és 8 hosszú részre vágtam. Tetejét megszórtam sajttal.
A forró sütőben addig sütöttem, amíg a teteje kissé megpirult.
Jó laktató. Zsíros, egyáltalán nem diétás sörkorcsolya. Szerintem nem bonyolult, csak kicsit sokáig tart. Tessék megpróbálni! Nem nagy ördöngösség.

Zöldbabfőzelék sitty-sutty

Ismét csak azt tudom mondani, hogy öregszem. Ízlik a zöldbabfőzelék. Ha ezt a szüleim megtudják... Vagy csak amióta önállósodtam megeszem a saját főztöm. Nincs válogatás. Mert a főzelék jó. Konzervből meg pláne, ha késő este nincs túl sok energiám megfőzni a másnapi ebédet.
Így jártam tegnap is. Mert hát nagyon rendes tulajdonos lévén elmentem a lakógyűlésre. Biztosan minden házban vannak nem teljesen ép, buzgómócsing lakók, esetleg érdekellentét a lakók között. Nálunk ez hatványozottan megvan. Persze elég sok lakás van a házban, így nagyobb az előfordulási valószínűségük is. Minden vágyam az volt, hogy munka után még végigüljek két és fél óra cirkuszi előadást, sok fellépővel. Ha legalább szórakoztató lett volna. De sajnos nem volt az. Elcsodálkoztam azon, hogy felnőttnek mondott emberek, engem letegezve (30 éves múltam), mennyire kulturálatlanok tudnak lenni. Hozzáteszem, diplomás emberekről beszélek. Ahol a vita kimenetele hangerő kérdése. Voltak ott cifra szavak és fizikai kakaskodás is. És a belvárosban lakom. Hogy is szokták mondani? Nem az a baj, hogy nagy az Isten állatkertje, hanem, hogy alacsony a kerítés. Na de több szót nem is érdemelnek. Még egy érv a kertes ház mellett...
Szóval miután hazaestem az állati gyűlésről, nekifogtam a másnapi ebédnek. Konzervből.
Hozzávalók:
2 ek olívaolaj
1 ek teljes kiőrlésű liszt
1 üveg zöldbab
1 kis fej hagyma
3 ek tejföl
Először leszűrtem a zöldbabot és a levét felfogtam egy tálban. Mindezt csak azért, mert az üvegből nehéz kiönteni csak a levet. Az olajat felforrósítottam, majd rászórtam a lisztet és csomómentesre kevertem. Kicsit pirítottam, aztán apránként, gyorsan felöntöttem a lével. Csomómentesre kevertem és beletettem a hagymát egészben. Takaréklángon, fedő nélkül nagyjából negyed órát főztem, amíg a hagyma megpuhult. Utána beleöntöttem a zöldbabot és belekanalaztam a tejfölt. Amikor megint felforrt, levettem a tűzről, kivettem belőle a hagymát és párszor belemerítettem a merülőmixert, hogy intenzívebb zöldbab íze legyen. Klasszikus feltéttel, tükörtojással fogyasztottuk.
Elég gyorsan elkészül és nincs liszt-íze, mert a liszt megfő a lében. Nekem nagyon jólesett a savanykás íze. A tányéron egy csepp pirosaranyat kevertem bele, amitől még jobb lett. Kezdő konyhatündéreknek is ajánlom kipróbálásra. Mert jó főzeléket készíteni szerintem nem könnyű.
Ti mit főztök lakógyűlés után?

2011. május 10., kedd

Újkrumpli napraforgómaggal és kaporral


Mai piaci terepbejárásomon nagyon megörültem az újkrumplinak. Keveset vettem, mert csak frissen jó. Beugrott egy régebben kijegyzetelt recept. Csak arra emlékeztem, hogy valami mag meg valami leveles dolog van benne. Úgyhogy vettem hozzá kaprot, petrezselymet és egy kis hántolt napraforgómagot. Persze nem ezek kellettek volna. (eredeti recept: flatcat, spenótos tökmagos újkrumpli) De ezeket kívántam meg.
Tényleg öregszem. Nem tudom miért, de nem nagyon kedveltem az újkrumplit. Lehet, hogy azért, mert amikor szezon volt, a családom sokat csinált, nekem meg már a fülemen is az jött ki. Pedig nagyon finoman készítik. Mégsem a szívem csücske. Viszont most, hogy igyekszem szezon szerint vásárolni, étkezni, sokkal jobban értékelem a zöldségeket. És persze a fantáziám is elindult, hogy mennyi féle formában kipróbálnám az újkrumplit. Úgyhogy úgy döntöttem elindítom az újkrumpli sorozatot. Íme az első darab.
Hozzávalók per fő:
20 dkg újkrumpli
¼ csomag kapor
1 ek olaj (magtól függően)
fél fej hagyma
kis marék szotyi
só, bors
½ dl víz
A krumplikat víz alatt, körömkefével megsúroltam és nagyjából másfél cm oldalú darabokra vágtam. A hagymát apró kockára vágtam és a felforrósított olajra (esetünkben napraforgó, de én valamiért tökmagolajjal csináltam) dobtam a krumplival együtt. Kicsit pirítottam, aztán hozzáadtam a vizet és fedő alatt, takaréklángon pároltam. Nagyon meglepődtem, hogy milyen gyorsan elkészül. Kicsit túl puha lett. Közben apróra vágtam a kaprot. A szotyival együtt a krumplihoz kevertem és pár másodpercig nagy lángon, óvatosan kevergettem, hogy elpárologjon belőle a víz.
Nekem nagyon ízlik a kapor és a szotyi együtt. A krumpli puha, a napraforgómag ropogós. Könnyű és gyors májusi köret. Érdemes kipróbálni, ha szeretitek a kaprot.
Újkrumplira fel!

2011. május 9., hétfő

Citromfű szörp, első próba

Kép sajnos nincsen, holnap majd pótolom. Az üvegek már a dunsztban pihennek.
Múltkor Tücsök Bogárnál láttam, hogy ismét elkészítette citromfű szörpjét, hiszen itt a szezonja. Megtetszett, mert nagyon szeretem ezt a növényt. Első találkozásom alkalmával még nem is tudtam, hogy mivel állok szemben. A Nagymamámnál, a belváros közepén, a kétemeletes kis bérház udvarán volt egy virágoskert. A szélén volt egy növény, aminek imádtam dörzsölgetni a levelét, mert olyan jó citrusos illata volt. Ma már tudom, hogy ez citromfű volt. Persze nem arattam le a leveleket, mert igen jól nevelt kislány voltam, de sokat lebzseltem körülöttük, amikor ott voltam.
Gyógynövénynek is szeretem, mert sokoldalú gyógyír. Elsősorban idegnyugtató hatása van, aminek következtében javítja az ember hangulatát és tettekre sarkallja. Megnyugtatja a szívet, gyomrot, és mindenféle szervet, ahol ideges eredetű fájdalom lép fel. És nem utolsó sorban fűszer.
Tavaly sajnos kevés szörpöt tudtam eltenni. Sem időm, sem energiám nem volt hozzá, a magas árakról nem is beszélve. Remélem, idén másképp lesz. Legalább 5 üveg citromfű szörpünk már lesz :)
A hétvégén szedtem gyorsan két csokorral, még szombat este neki is fogtam az előkészítésnek. Sajnos a vasárnap túl mozgalmas volt, úgyhogy a receptben szereplő egy napos áztatásból kettő lett. De nem ez volt az egyetlen eltérés. Már fel sem tűnik, hogy „váratlan” helyzetek fel sem bosszantanak. Inkább elgondolkodom a megoldáson. Ma sem volt ez másképp. Az eredeti recept csak cukorral készül és 5 dkg citromsavval. Nem volt annyi cukrom és citromsavam sem. Ellenben találtam fél üveg kikristályosodott mézet. Ezt felolvasztottam, és erősen drukkolok a szörpnek, hogy legyen elég ennyi citromsav a tartósításhoz.
Hozzávalók 2,5 l szörphöz:
2 csokor citromfű
2 l víz
2 db citrom
3 dkg citromsav
1 kg cukor
nagyjából 450 g méz
A citromfüvet felaprítottam, lábasba szórtam, a citromokat felkarikáztam és ezt is a lábosba tettem, végül felöntöttem 2 l vízzel. Két napig hűtőben áztattam a levet, néha megkevertem. Két nap múlva hozzáöntöttem a cukrot, a mézet és a citromsavat. Felforraltam és 20 percig főztem takaréklángon. Gézen átszűrve, kifertőtlenített üvegekbe töltöttem. Biztos, ami biztos tettem egy kis szalicilt a tetejére. és úgy tettem rá a celofánt. De szerintem nem nagyon lesz idejük megromlani. Meg hát ennyi citromsavban túlélni…
Biztosan fogok még készíteni, mert már látom lelki szemeim előtt, hogy tikkadt nyári napokon milyen jól fog esni. Az illata fűszeres, az íze citromos és mézes egyben. Most itt a szezonja, érdemes kipróbálni.
Éljen a citromfű!

2011. május 8., vasárnap

London csízkék (cheesecake)


Mint ahogy a képen is látszik, még messze nem tökéletes, ezzel ellentétben nagyon finom. Azelőtt még sosem ettem „sajttortát”, de Nigella süteményes könyvében már régóta szemezek vele. Lassan a hozzávalók is összegyűltek és ma reggel eljött az idő, hogy megsüssem.
Kicsit máshogy alakult a nap, mint terveztem. A vasárnapi szülői ebédhez nagyon jól passzolt volna, de sajnos elcsúsztam vele és mire indultunk, még nem volt szállítható állapotban. Ma már töméntelen mennyiségben nem élvezhetjük ezt a desszertet, mert a szülői „tömés” igen sikeres volt. Már semmi nem fér belénk. De egy kóstoló erejéig még feláldoztuk magunkat. Megérte. Még ha ki is durranunk éjszaka.
A süteményről műveletlen módon csak annyit tudok, hogy van London és van New York változat. Olvastam, hogy mivel nálunk nem érhető el könnyen a cream cheese, használható helyette mascarpone vagy philadelphia sajtkrém. Én most mascarponéval próbáltam a spórolós hajlamom miatt.
A recept alapja Nigella How to be a domestic goddess c. könyvéből származik. Kissé eltértem tőle. Egyrészt az alapanyagokban, másrészt az arányokban. Kettőnkre nem gondoltam nagy mennyiséget csinálni, úgyhogy a krémet feleztem. Viszont a kekszréteget nem tudtam felezni, mert akkor nem töltötte volna ki a tortaforma alját. Remélem ez azért nem nagy szentségtörés. (Bár pont az előző bejegyzésemben tettem említést a recept átgondolásáról.)
Az tetszik nagyon ebben a receptben, hogy lépésről lépésre írja le, mikor mit kell csinálni, legyen az vízforralás vagy előmelegítés. Nekem kicsit lassabban ment minden, mert eléggé izgultam. De a következőnél már bátrabb leszek.
Hozzávalók nagyjából 4 személyre, 18 cm átmérőjű tortaformához, alacsony költségvetésű háztartásokba:
100 g győri zabfalatok
50 g vaj megolvasztva
250 g mascarpone
2 tk vaníliás gyümölcscukor
50 g gyümölcscukor
2 db egész tojás
1 tojás sárgája
¾ ek citromlé
¼ kk vaníliapor
100 ml tejföl
¾ ek gyümölcscukor
¼ kk vaníliapor
Először megolvasztottam a vajat, miközben mozsárban összetörtem a kekszet. Ezután összekevertem őket és a tortaforma alján (többé-kevésbé) egyenletesen elegyengettem. Betettem a hűtőbe hűlni (amíg a krém elkészült), majd begyújtottam a sütőt 180 °C-ra.
A sajtot a robotgépben lazán felvertem, majd hozzáadtam a cukrot, vaníliáscukrot, és úgy kevertem tovább. Beleöntöttem a tojásokat és a sárgáját, végül a vaníliaport és a citromlevet. Így is kevertem még egy percet.
Vizet forraltam a vízfürdőhöz.
A tortaformát kivettem a hűtőből, vízhatlanra tekertem alufóliával és beletettem egy kisebb tepsibe (20x30 cm).
A krémet a tésztára simítottam és a vizet a tepsibe öntöttem, nagyjából a tepsi feléig.
Betettem a sütőbe és 45 percig sütöttem. Inkább 50 perc kell neki. Akkor jó, ha a tetejére szánt tejföl nem süllyed le benne, csak szépen libeg a tetején.
Amíg sült a torta, a tejfölt összekevertem a cukorral és a vaníliaporral. Amikor kivettem a tortát, leöntöttem a tejföllel, óvatosan elegyengettem a tetején és visszatettem a sütőbe, további 10 percre.
Amikor elkészült, kivettem a sütőből, a tortaformát a tepsiből, lehámoztam róla az alufóliát és hagytam hűlni. Amikor teljesen kihűlt, hűtőszekrénybe tettem.
Tálalás előtt 20 perccel érdemes kivenni a hűtőből, hogy jó legyen az állaga. Forró vizes késsel érdemes felvágni.
Finom, könnyed sütemény. Az alap jó, könnyen emészthető a teljes kiőrlésű keksz miatt. A krém kicsit túróra emlékeztet, de annál krémesebb. A tetején a savanykás tejföl teszi teljessé az ízét. Nekem nagyon ízlett. Gyorsan össze lehet rakni, amikor az ember gyereke/lánya már bátor és nem az első tortáját készíti.
Szeretitek a csízkéket?

2011. május 6., péntek

Bagett 2.0


Először is sűrű elnézést kérek a hűséges olvasóktól, amiért nem várom őket minden nap friss receptekkel. Sajnos mostanában kevesebb idő jut a főzésre, és az is rossz fényviszonyok között. Ennek következtében képeim kevésbé szépek.
Most itt ülök egy gyönyörű helyen (most sem otthon) és a technika csodájának köszönhetően ― kilátással a bakonyi rengetegre ― egy csodás kis kertben, picike laptoppal a kezem alatt írom-e sorokat (hű de költői lett). Bagett 2.0.
Kipróbáltam egy újabb bagett receptet egy jól bevált kis könyvecskéből. Egyszer már próbálkoztam vele, de nem nagyon sikerült. Azóta eltelt annyi idő, hogy kiépült bennem a kritikus hajlam, azaz nem gondolkodás nélkül állok neki a receptnek. Persze ez a képesség a tapasztaltabb háziasszonyoknál már rutin, de nekem még csak most alakul. Ismét végigolvasva a receptet már fel is tűnt, hogy elírás történhetett. Egy deciliterrel kevesebb víz elég nehézkessé teszi a kenyérsütést. Nem csoda, hogy nem sikerült. Ezt leszámítva nagyon jó kis recept. Finom kenyér lett belőle. Egyetlen szépséghibája csak az volt, hogy sokáig tartott kisütni. Legalábbis a recepthez képest. Szokás szerint kevert lisztből készítettem a már jól megszokott arányokban.
Hozzávalók két kenyérhez:
100 g teljes kiőrlésű liszt
200 g finomliszt
200 g rétesliszt
3,5 dl víz
30 g élesztő
2 tk cukor
1 ek só
A liszteket tálba tettem, hozzákevertem a sót. Közepére morzsoltam az élesztőt, rászórtam a cukrot és leöntöttem a vízzel. Nagyjából 5 percig gyúrtam. (Nem véletlenül hagytam ki az élesztő felfuttatását. Nem kell.) A tálat lefedtem nejlonzacskóval és 4 órára a hűtőbe tettem. Miután kipihente magát, kissé átgyúrtam és 2, nagyjából 30 cm hosszú kenyérkét formáztam belőle. Tepsire tettem, tetejét bevagdostam és megint hagytam kelni, nagyjából fél órát. Közben 250 °C-ra előmelegítettem a sütőt és az aljába tettem egy negyedéig forró vízzel telt kicsi tepsit. Amikor megkeltek a kenyerek bekentem őket vízzel és betettem a sütőbe. Tíz perc után levettem a hőfokot 200 °C-ra és úgy sütöttem, amíg színe nem lett.
Én már türelmetlen voltam, úgyhogy hamar kivettem. Még csak akkor kezdett belejönni a színesedésbe. Mi meg már nem bírtuk tovább. Így is finom lett, jó állagú. Ropogós héj, puha, levegős belső.
Nekem jobban ízlett, mint a blogomon szereplő első verzió. Próbáljátok ki ezt is, aztán majd eldöntitek.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...